Minek nevezzelek?

Petőfi verse jutott eszembe mikor elkészült ez a művem. Már a tervezési szakaszban is tisztában voltam vele hogy ez a kés a stílusok keveredése. Tanto kést agancs markolattal még nem nagyon láttam. Tényleg, minek is lehetne nevezni? Talán egy "magyaros taktikai vadász tantonak"? Kíváncsi lennék ti hova sorolnátok?
A története csak annyi, hogy a markolatanyagát képző agancsot egy barátomtól kaptam, aki feldarabolva az eredetit, többünket megajándékozott. Nekem ez jutott és már a formája is ki volt alakítva. Nem sokáig várt a dobozban, mert ahogy megláttam, ez a kés villant be a tudatalattimba. Más biztosan fordítva képzelte volna el egy késen, jó kis hátsó támaszt adva a tenyérnek.
Végül is nekem nagyon tetszik, és valódi örömöt okozott a készítése. A méretei miatt talán ez lesz az első késem amit inkább dísznek, mint eszköznek fog használni a gazdája. Ez viszont legyen az ő problémája.
A penge homorúra lett köszörülve, és ez adta a legtöbb munkát mert nem vagyok felszerelkezve egy ilyen profil csiszolásához. Így jobb hijján egy ívesre csiszolt fadarab és a 80-as vászon volt segítségemre. A polírozás tartott hosszabb ideig. Végezetül azt ugye elhiszitek nekem hogy természetesen borzasztó éles.
Adatok:  pengehossz: 160mm, vastagság: 4mm, alapanyag: N695, teljes hossz: 310mm, keménység: 59HRC

Megtalálható a "cipős dobozban".

A majdnem elfeledett nyúzó

Még 2013-ban készült kis nyúzókést mutatom most be. A tervezett időrendi bemutatásból valahogy kimaradt. 3mm-es N695-ből készült, 85mm penge és 180mm teljes hossz. Mindössze ennyi.

 Mahagóniból készült kis markolat egy csőszegeccsel a végén.

Hogy legyen mihez viszonyítani.

Valaki elkezdte, valaki befejezte

Decemberi süllőzés a Dunán, egy pálinka szünetben kaptam a felkérést.
-Van egy késpengém, 1964-ben kezdtem hozzá. Laprugóból kovácsoltuk ki és nagyjából ki van köszörülve.  Azóta őrizgetem, tologatom az íróasztalon.
 Ezzel állt elő a horgászcimbora, meg hogy befejezhetném. Azt gondoltam hogy ha ennyi ideig ragaszkodott hozzá, biztosan nagyon kötődnek egymáshoz. Végül is abba maradtunk hogy elhozza a darabot és megnézem. Bevallom mindig van egy kis előítéletem ha valaki befejezetlen munkáját nekem kellene folytatnom, illetve találkoztam nagyon sok olyan kezdeménnyel amire kár lett volna akár csak egy 50Ft-os csiszoló korongot is elhasználni. A kihívás azonban érdekelt, így vegyes érzelmekkel vártam. Végül is megkaptam a nyers pengét, egy kézvédőt sárgarézből, és egy darab agancsot. A penge meglepően jól volt formázva. Itt a kovácsolásra, illetve a nagyoló köszörülésre gondolok. A Bowie forma tovább borzolta az érdeklődésemet, mert még magamtól nem készítettem ezt a formát. Néhány délutáni óra befektetéssel az alábbi végeredmény született.

 150mm pengehossz, 4mm vastagság, 280mm teljes hossz.

 A markolatsor: sárgaréz kézvédő, bubinga, fekete fíber, agancs,piros fíber, polyszander, bronz.

 A kihívást az jelentette, hogy a két irányba görbülő agancsot valamint a méreteit hozzáigazítsam a kézvédőhöz, illetve a másik vége is valamennyire szabályos formával végződjön.

 A végeredmény szerintem egy nagyon kézbeillő forma lett. Egyesek szerint jobbkezes kés lett belőle.
Remélem a gazdája nem balkezes. Legalábbis nem egy kétbalkezes ahogy elkezdte ezt a kést.

Szívesen és örömmel raktam össze, mert értékelem hogy valaki ennyi időn keresztül ragaszkodik egy darab vashoz, amiből valami szép dolgot képzelt el. Egy kicsit úgy érzem magam most mint a Mikulás december 5-én. Holnap átadom, talán majd beszámolok a fogadtatásról.