Amit még nem tudtam megmutatni ebben az évben

Néhány kést kénytelen vagyok bezsúfolni év végére minden különösebb történet nélkül. Teszem ezt azért, mert mivel talán egy hónap sem telt még el azóta hogy elindítottam a blogot, és eddigi munkásságom eredményeit, (kb 3év termése) szerettem volna megmutatni az év végéig. Vegyétek ezt úgy mint egy kis időrendi áttekintést, én legalább is megpróbáltam ennek megfelelően elhelyezni a bejegyzéseket.

6/120mm-es penge Sleipnerből, rozsdamentes bakni, egy kis bronz és fíber díszítés, diófa markolat.

Polírozás után lett hőkezelve és úgy hagytam, csak az él lett kövön utólag papiroshoz igazítva.

A bőr tok első ilyen irányú munkám. Azért fordított, mert a rendelkezésre álló bőr színe sérült volt. 

Egy korábbi modell, N695, teak fa, bronz, csont, és a képzelet.

Az alábbi filézőkés az első amelyiket a gyártás néhány lépcsőfokán keresztül mutatok be.

A penge már hőkezelve várt dobozban mire sorra került, tehát annak készítéséről nem lesznek képek.

1mm vastag, 20mm széles, 140mm hosszú 

A markolatelemek felragasztása a tüskére.

Megragasztva az asztalon, majd egy kis nagyoló csiszolás.

Az utómunkálatokat kézi sarokcsiszolóval, 180-300-as papírokkal készítem, végül egy utolsó polírozás a pengén és jöhet az olaj.

Fiamnak, a vele, közösen készített: N695 120/3mm-es penge, 90%-ban bőrmarkolat.

Végül egy kis videó a szintén első tanto forma késről. Ezt a formát nagyon sokáig tartogattam, nem tudtam igazán eldönteni a végső formát. A végső lökést a fenti bőrmarkolatos kés adta. Ezt az anyagot is először használtuk. Nagyon tetszetős és jó fogású a bőrmarkolat, mondhatni beleszerettem.

Az egyetlen késem aminek nevet is adtam: Japán fiú

Végezetül bezárom ezt az évet, jövőre nem biztos hogy ilyen gyakorisággal írok, de megígérem hogy még láttok tőlem néhány képet.

Nagyon boldog ünnepeket, jó pihenést kívánok mindenkinek!

Sziasztok

Spyderco FB28WDP után szabadon

A puukko. Minden késes elcsábúl ennek a formának, ezerféle változatának egyszer. Engem a címben említett típus, annak is a markolata fogott meg. El is készítettem a saját változatomat. A penge nem egészen a jellegzetes skandináv forma, de szerintem belefér a tűrésbe.

 1,5mm vastag 10cm hosszú penge KO-13-ból

Nekem nagyon tettszik az egyszerű letisztult formája. Semmi extra, semmi sallang, mégis aki ránéz az szeretné hazavinni. Most szóljatok hozzá!

Egy Stefan Gobec kés inspirációja

A 2012-es, Lurdy-házban rendezett késkiállítás volt az első melyet megtekintetem. A fiammal és egyik barátommal mentünk ki szombaton. Már nagyon kíváncsi voltam a netről már ismert gyártókra és gyártmányaikra. Milyen is az ha kézbeveszed mondjuk Fazekas mester egy mozaik damastját, és közelről vizsgálhatjuk meg, vagy az ember találkozhat egy darab mamutagyarral. Végül is nagy élmény volt végignézni a kínálatot, és külön jólesett hogy szívesen szóba álltak velem, válaszoltak a kérdéseimre. Néhány prospektust is begyűjtöttem és ezek között volt Stefan Gobec néhány munkáját bemutató kis füzet is. A mai napig a szekrényemben őrizgetem, néha ránézek. Nagyon megtetszett a formavilága és ez arra késztetett hogy rajzoljak egy hasonló kést. Most ezt mutatom meg nektek.
Alapanyagnak a Bőhler N695-ösét választottam. A méreteit az alábbi rajzon láthatjátok.

A modellező program nagyon sokat segít a végleges forma kialakításában . Itt még azt a luxust is megengedtem magamnak hogy képzeletben rózsagyökérből készítsem el a markolatot. A valóságban ennél spórolósabb vagyok, így csontot terveztem a rózsgyökér helyére. A baknit szintén lézervágattam rozsdamentes lemezből és hőkezelés előtt AWI-val felhegesztettük a pengére. Ezt a megoldást már kipróbáltam a KO-13-nál és remekül bevált.

Még egy logót is terveztem magamnak de egyenlőre ez is csak itt a virtuális világban létezik. Persze lehetne gravíroztatni, de nehéz agilis vállalkozót találni a közelben.

Tehát kerestem egy elég vastag agancsot ahhoz hogy félbevágva kitudjam csiszolni belőle a paneleket. Felragasztva és két vörösréz szegeccsel biztosítva ez lett a végeredmény .

A következő darab a régi KO-13-ból készült bubingával kombinálva.

Szarvas agancs? Na mit kezdek vele?

Eljött a nap mikor valaki felajánlotta hogy nekem adja otthon kallódó agancsait. Belül nagyratörő terveket dédelgettem a csont alapanyaggal kapcsolatosan. Valljuk be, vadászkéssel kapcsolatban sokunknak egy szarvasagancs markolatos kés ugrik be elsőre. Persze az örömbe némi üröm is került. Miután kézhez kaptam a csomagot, hát nem falra való díszes korona egyik sem. Gyakorlatilag csak a csont igaz az egészből. na nem baj, legalább van kihívás a dologban. Itt kezdődött a markolattüskés kések tervezgetése. Volt már otthon formára szabott edzett úgynevezett "kiskés" pengém, amiből egyszer készítettem két hatos készletet. Persze volt közte majdnem selejt is, én most ezek közül választottam egyet amit a penge tövénél egy cseppet túlköszörültem. Ez a képeken is látszik egy kicsit. A markolatformától egy vágókorong segítségével gyorsan megszabadultam, kialakítva a markolat tüskét. 100mm hosszú, 15mm széles és 1,5mm vastag penge volt az alap. Ezt persze sikerült keskenyebbre csiszolnom. Végül is az a jó ha az ember a rosszból is tud valami jót kihozni. Így van? Így. Akkor lássuk a medvét.

A piacon egy militari cuccokat áruló emberkétől  sikerült megvennem olcsón ezt a kis tokot. Mintha az én kiskésemre gyártották volna.

Mint látszik az agancs nem mentes karcolásoktól de passzol a horgásztáskába és azóta is ezt használom a víz mellett. Szépen lehet vágni vele a csali halszeletet, pedig nem hajlékony filézőkés. Pucolásnál is remekül használható. Szóval megtartom. 

A következő képen egy másik kés ugyanezzel a történettel.

A nagytestvér

A horgász szezon beköszöntével megkerestek a cimborák közül többen is  -hogy nagyon nő a bozót a parton, alig lehet beülni egy jó helyre-, mit lehetne tenni ez ügyben? -Hát fiúk ahhoz zsebbe kell nyúlni. Mivel mutattak hajlandóságot az ügyben, hát én is neki fogtam bozótírtót tervezni. Az első példányok CMO-4 ből készültek 5mm vastag pengével. Az igénylő oldalról konkrét elképzelések voltak, ezért nem mehettem teljesen a saját fejem után de a bemutatott példány pont saját részre készült és a darab arányait saját kedvemre alakítottam. Ebből aztán készült szélesebb is, hosszabb is, kétkezes is. A mahagóni markolat 130mm, penge:350mm hosszú, legszélesebb pontja 80mm. Homokszórás után lebarnítottuk.

Végül ettől a modelltől is meg kellett válnom, de megvígasztaltam magam egy rozsdaálló, és könyebb, 3mm vastag pengéből készült machetával. Erről viszont még nem készült fénykép, de azért megmutatom.

Egy kés rövid evolúciója

Internetes kalandozásaim során én is ráakadtam egyszer csak az acélfullánk - késes üzletre.
meglepődve tapasztaltam hogy mi minden kapható ebben a témában. Ekkor én még naívan azt gondoltam hogy a környékbeli asztalosoknál lehet esetleg valami késre való fát kapni. Az üzlet kínálta lehetőségek újra beindították az agyamat, és ez ismét odavezetett hogy kést tervezzek. Persze mindig van valami amitől elcsábul az ember. Esetemben ez a carbon fíber. Sokáig fontolgattam hogy megrendelek egy késre valót, de bevallom ez máig sem történt meg. Valószinűleg még nem érett meg eléggé a dolog bennem és a különböző egzóták (amiket jóbarátok ismerősök adományoztak) használata teljesen kielégített. Valójában a természetes anyagokhoz még jobban vonzódok. A lényeg azonban az hogy virtuálisan mégis elkészült a kés.
Ezen a képen jól látható hogy a tervező programnak milyen jó hasznát lehet venni, egyúttal a penge jellemző méreteit is bemutatom.

Ha már a monitoron is jól mutat, csak mi ronthatjuk el.

Ennek ellenére mint már említettem csak fa nyéllel készűlt el. Ime az első darab mahagónival:

A nyél alá ragasztott sárgaréz lemez nagyon jól mutat.

Mikor készen lettem a késsel és kézbe vettem, jól érzékelhető volt hogy az 5-ös penge milyen súlyos darab is. Ezt a modellt azután elkészítettem úgy is hogy a nyélrészen hátra felé elcsiszoltam az anyagot, hogy könnyebb legyen és javuljon az egyensúlyi helyzete. Aztán megint hozzányúltam rajz szinten is. 

Ezekkel a módosításokkal pillanatnyilag elégedett vagyok. Azóta több darabot készítettem belőle sokféle fát felhasználva a nyélhez, és akik bele szerettek azok mind csak jókat mondanak a késről.

Tudom, egy ilyen késhez sokan valami nagynevű drága anyagot használnának, de a KO-13 itt is megálja a helyét 57HRC keménységgel jól használható robosztus ki szerszám lett.

A felfedezés öröme

Miután megvalósítottam első elképzeléseimet, kezdett bennem kialakulni egyfajta éhség a különböző fajta kések készítésével kapcsolatban. Ez valószínűleg összefügg a sikerélménnyel és hajlamos vagyok azt gondolni hogy nemsokára mindenféle kést fogok gyártani. Bele is fogtam néhány új forma tervezésébe és hamarosan azon kellett gondolkodnom hogy lassan valamiféle jelölésrendszert kellene kidolgoznom a késekre, hogy beazonosíthatóak legyenek. Azonban ezt az éhséget hamarosan  leépítettem magamban, mert kezdett a munka rabszolga stílust felvenni. Hamar megfogalmazódott bennem hogy csak azt kellene csinálnom a szabadidőmben amiben örömömet lelem. Így most van jó néhány tervem aminek a nagy részét megvalósítottam. Vannak modellek amiket visszatérő módon azóta is előveszek és vannak amikből csak a prototípus készült el. Vannak amelyeket sokszor átdolgoztam, mert valami miatt nem tetszett.
Ezekből válogatok most.

Első vadászkések

Új gondolataimat, késes terveimet mindig megosztottam néhány munkatársammal. Az egyik véletlen éppen vadász így nem sokáig gondolkodtunk azon, hogy tervezzünk vadászkést. A most bemutatott két kés az Ő tulajdonában van és úgy tudom nagy megelégedéssel használja az eszközöket. Ezek a kések azzal a fő gondolattal készültek hogy legális méretű legyen a penge. A nemrég felfedezett KO-13 rendelkezésre áll a lézervágó üzemben, már csak át kell küldeni a rajzokat és kivárni míg elkészülnek. Pár nap és neki lehet állni a csiszolás embert próbáló műveletének. Vajon elrontom-e vagy nem? Sokáig ott a gyomromban az a kis idegesség hogy nem-e kell majd egy pengét selejté nyilvánítanom. Az idők során persze akadt ilyen is. Hiába a tanulópénzt meg kell fizetni.
Tehát ezek az első kis vadászkéseim, szintén 3mm vastag, legális, 80mm hosszú pengével.

A jövőben ezeket a pengéket többször is áttervezem. 

Ez a nap is felvirradt. Weblap helyett blog!?

A mai napon elhatároztam magam, hogy mégiscsak létrehozok egy oldalt ahol bemutathatom a munkáimat.
Gyerekkorom óta szívesen barkácsolok ezt-azt, és 47 évesen jött egy sugallat: kéne egy jó kés.
Mindig is csodáltam a japán mesterek munkáit, legyen az kard vagy szakácskés. Ezért aztán nekifogtam egy japán stílusú szakácskés tervezésének. Ezt hamarosan két másik forma követte. Így készítettem el az első santoku, nakiri és sasimi formájú késeimet. A barátaim körében olyan nagy sikere volt a dolognak és annyi biztatást kaptam, hogy fojtattam a késkészítést, ami egyfajta autodidakta önképzés is a témában. Nem szégyellem hogy még ma sem vagyok tisztában minden késes fogalommal és engem nem is ez érdekel. Szeretem a különféle anyagok kombinációját, a fa erezetét, az acél erejét, a kés élét.
Kezdésnek feltöltöm az említett három kés képét. A minőségért elnézést kérek, ezek a fotók csak magamnak készültek akkor amikor még nem terveztem a nagy nyilvánosság bevonását és mint tudjuk a fotózás is egy szakma.

Ezek a kések egy általam véletlen felfedezett anyagból készültek, amely szerintem egy kicsit méltatlanul hanyagolva van a késes világban, pedig nekem a tapasztalataim nagyon jók vele kapcsolatban. Ez az anyag pedig a:  KO-13 vagy N540 

57-58 HRC-re edzve olyan szilárd hogy alig tudtam satuban 3 pofa közt egyengetni a kissé megívesedett pengét. A mai napig vannak saját használatban ilyen késeim és nagyon jó éltartóak is.

Pár szó a késekről: 3mm vastag pengék, 200 illetve 160mm hosszban. A markolarok dió, tölgy és akácfa felhasználásával valamint egy kis rozsdamentes előtéttel csinosítva készűltek el. (az uverapidot én is nagyon szeretem használni)

Folyt. köv.

Üdv: Barna