Gyerekkorom óta szívesen barkácsolok ezt-azt, és 47 évesen jött egy sugallat: kéne egy jó kés.
Mindig is csodáltam a japán mesterek munkáit, legyen az kard vagy szakácskés. Ezért aztán nekifogtam egy japán stílusú szakácskés tervezésének. Ezt hamarosan két másik forma követte. Így készítettem el az első santoku, nakiri és sasimi formájú késeimet. A barátaim körében olyan nagy sikere volt a dolognak és annyi biztatást kaptam, hogy fojtattam a késkészítést, ami egyfajta autodidakta önképzés is a témában. Nem szégyellem hogy még ma sem vagyok tisztában minden késes fogalommal és engem nem is ez érdekel. Szeretem a különféle anyagok kombinációját, a fa erezetét, az acél erejét, a kés élét.
Kezdésnek feltöltöm az említett három kés képét. A minőségért elnézést kérek, ezek a fotók csak magamnak készültek akkor amikor még nem terveztem a nagy nyilvánosság bevonását és mint tudjuk a fotózás is egy szakma.
Ezek a kések egy általam véletlen felfedezett anyagból készültek, amely szerintem egy kicsit méltatlanul hanyagolva van a késes világban, pedig nekem a tapasztalataim nagyon jók vele kapcsolatban. Ez az anyag pedig a: KO-13 vagy N540
57-58 HRC-re edzve olyan szilárd hogy alig tudtam satuban 3 pofa közt egyengetni a kissé megívesedett pengét. A mai napig vannak saját használatban ilyen késeim és nagyon jó éltartóak is.
Pár szó a késekről: 3mm vastag pengék, 200 illetve 160mm hosszban. A markolarok dió, tölgy és akácfa felhasználásával valamint egy kis rozsdamentes előtéttel csinosítva készűltek el. (az uverapidot én is nagyon szeretem használni)
Folyt. köv.
Üdv: Barna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése