Valaki elkezdte, valaki befejezte

Decemberi süllőzés a Dunán, egy pálinka szünetben kaptam a felkérést.
-Van egy késpengém, 1964-ben kezdtem hozzá. Laprugóból kovácsoltuk ki és nagyjából ki van köszörülve.  Azóta őrizgetem, tologatom az íróasztalon.
 Ezzel állt elő a horgászcimbora, meg hogy befejezhetném. Azt gondoltam hogy ha ennyi ideig ragaszkodott hozzá, biztosan nagyon kötődnek egymáshoz. Végül is abba maradtunk hogy elhozza a darabot és megnézem. Bevallom mindig van egy kis előítéletem ha valaki befejezetlen munkáját nekem kellene folytatnom, illetve találkoztam nagyon sok olyan kezdeménnyel amire kár lett volna akár csak egy 50Ft-os csiszoló korongot is elhasználni. A kihívás azonban érdekelt, így vegyes érzelmekkel vártam. Végül is megkaptam a nyers pengét, egy kézvédőt sárgarézből, és egy darab agancsot. A penge meglepően jól volt formázva. Itt a kovácsolásra, illetve a nagyoló köszörülésre gondolok. A Bowie forma tovább borzolta az érdeklődésemet, mert még magamtól nem készítettem ezt a formát. Néhány délutáni óra befektetéssel az alábbi végeredmény született.

 150mm pengehossz, 4mm vastagság, 280mm teljes hossz.

 A markolatsor: sárgaréz kézvédő, bubinga, fekete fíber, agancs,piros fíber, polyszander, bronz.

 A kihívást az jelentette, hogy a két irányba görbülő agancsot valamint a méreteit hozzáigazítsam a kézvédőhöz, illetve a másik vége is valamennyire szabályos formával végződjön.

 A végeredmény szerintem egy nagyon kézbeillő forma lett. Egyesek szerint jobbkezes kés lett belőle.
Remélem a gazdája nem balkezes. Legalábbis nem egy kétbalkezes ahogy elkezdte ezt a kést.

Szívesen és örömmel raktam össze, mert értékelem hogy valaki ennyi időn keresztül ragaszkodik egy darab vashoz, amiből valami szép dolgot képzelt el. Egy kicsit úgy érzem magam most mint a Mikulás december 5-én. Holnap átadom, talán majd beszámolok a fogadtatásról.